A gyerekek viselkedése változások hatására megváltozhat.

Ezek általában átmenetiek a változások.

Gyakran találkozom olyan szülői kérdéssel, hogy ez mikortól „baj”- amit inkább úgy fordítanék le, hogy soha nem baj. Csak van olyan helyzet, amikor már túlnyúl a gyerek aktuális viselkedése a szülői kompetencián. Ilyenkor érdemes egy segítséget bevonni a folyamatba- szülője, gyermeke, kérdése válogatja, hogy milyet.

Mire érdemes figyelni?

  • a szülő ismerje saját gyermekét. Tudjon higgadtan, nyugodtan reagálni egy helyzetre
  • legyen megértő (tényleg nehéz a helyzet nah….de lassan túl leszünk rajta)
  • a szülő lássa, hogy az adott viselkedés tényleg átsegíti a gyermeket a problémáján
  • a szülő ne fogadja el a gyermeke szélsőséges viselkedését „általánosnak”, legyen a szeme előtt a „cél”
  • semmiképp ne éreztesse a gyerekével, hogy „rossz”. Egy átmeneti normálisként fogadja el a helyzetet
  • előfordul, hogy dirket nem tud segíteni gyermekén, csak megfelelő kivárással és körülményekkel tudja segíteni gyermekét
  • lássa a szülő, hogy idővel tompul a szélsőséges viselkedés

Mit ne tegyetek:

  • a szülő ne csússzon a terapeuta szerepébe
  • a szülő ne reagálja túl a helyzetet (azért azt ki lehet mondani, amikor sok- inkább arra gondolok, hogy ne tiltsunk és ne menjünk bele a gyerekkel felesleges konfliktusokba)
  • a szülő ne diagnosztizálja gyermekét
  • ne erősítsünk rá a gyermek szélsőséges viselkedésére

Sokan most kezdtétek a bölcsit, ovit. Ez gyakran megviseli a gyerekeket (teljesen normális) és ilyenkor szoktak a gyerekek „meglepetéseket” okozni a szüleiknek. Ugyanilyen a karácsony is- sok az inger, kevés a szabadidő (Rőzse WS-ján van még, ha jönnél 😉 )

Egy új helyzet szülhet átmeneti viselkedési mintákat (ma ezt helytelenül sokszor azonosítjuk szenzorossággal). Az új helyzetben mindenki keresi a helyét. A gyerekeknél előfordul, hogy ingerkeresőbbek/ ingerkerülőbbek lesznek vagy egyéb addig ismeretlen viselkedéssel reagálnak. Ne feledjük: ez egy átmeneti állapot.

Még egy átmeneti állapotban is érezheti úgy a szülő, hogy szüksége van szakember bevonására- ezzel semmi baj nincs.

Próbáld meg a legmegfelelőbb segítséget megkeresni- továbbra is hangsúlyozom, hogy a segítségadás „skálás”. Tanácsadástól a terápiáig, pszichológustól a neurológusig.

Sok kisgyereknek és családjának megvan a saját „eszköztára” ezen helyzetek „átvészelésére”. Pl. Több kirándulás/ kevesebb kirándulás, több játszó/ kevesebb játszó, több ugrálás/ kevesebb futkosás.

A te gyerekednek hogy tudsz segíteni feldolgozni egy új helyzetet?