Ki az, akinek a babája ép idegrendszerű (tehát az áll a lelete végén, hogy: negatív) és mégis talál ilyen kifejezéseket az orvosi leletben, hogy alkati hipotón vagy épp enyhén spasztikus?
Nem vagyok orvos. Nem is bírálni szeretném őket. Sok esetben találkozom ilyen típusú lelettel.
Ha nem kéri ki a szülő az orvos pontos magyarázatát, akkor mit fog csinálni? Kiguglizza ezeket a szavakat és nagyon tág a repertoárja a válaszoknak. A szülőket sokszor buzdítom arra, hogy kérdezzenek az orvostól távozás előtt, vagy menjen vissza a kérdésével (tudom, hogy nem könnyű és a fogadtatás sem feltétlen pozitív).
A szakma, ahogy az már a korábbi posztomból is kiderült, nem használ feltétlen egy nyelvet és a különböző kifejezések alatt sem érti feltétlen ugyanazt.
Szóval van a neurológiai értelemben vett hipotón és spasztikus, ami alatt a legtöbb szakma azt érti, hogy az izomrendszer vagy túl laza (hipotón) vagy túl feszes (spasztikus). Ezek az eltérések idegrendszeri sérülés következményei és feltétlen FEJLESZTÉSRE/HABITÁCIÓRA/REHABILITÁCIÓRA szorulnak.
Amikor az orvos azt mondja, hogy „semmi baja”, csak egy kicsit „hipotón”, akkor az azt jelenti, hogy alkatilag a gyerek lazább, mint az átlag, de a fejlődése ép irányt vesz. Egyszerűen „így van összerakva”, ezt „kapta”  a szüleitől. Ebben az esetben egyéni elbírálás, hogy szükséges- e fejlesztés, vagy elég egy preventív jellegű után követés, vagy épp egy tanácsadás.
Ha az orvos azt mondja, hogy semmi baja, csak egy- két izomcsoportja kicsit „spasztikusabb”, akkor ugyanúgy egyéni elbírálás a folytatást illetően.
Tökéletes izomtónus (tehát olyan, amire ne férne rá egy kis masszázs itt- ott vagy ép egy kis torna) nincs. Nem kell senkit (a babákat sem) „tökéletessé” tornázni és masszírozni. Sok esetben el lehet fogadni ami van és abból kihozni a legjobbat (pl. egy hipotón 5 évesnek nem fogom ajánlani, hogy menjen boxolni, de fogom ajánlani, hogy menjen úszni).
Ha jön hozzám egy szülőpáros, ahol látom, hogy mindkét szülő tartási problémákkal küzd, akkor értem, hogy honnan a gyereknek a „hipotón” izomtónusa. Ebben az esetben preventív (tehát megelőző) jelleggel segítem a baba, majd a bölcsis vagy az ovis fejlődését (azért, mert a szülőnek is van tartási problémája, nem feltétlen kell, hogy a gyereknek is legyen).
Ami viszont fontos: nem sürgetem (hipotón gyerekeket sürgetni szerintem óriási hiba-> azért „lassabb” a fejlődése, mert az izma nincs megérve a következő fázisra, több idő kell a megerősödéshez, ahhoz meg többet kell mozognia), nem „nyomom” vissza (a spasztikusabb babákra jellemző, hogy mindent gyorsan akarnak, erre szoktam mondani, hogy az „izma” már akarja, de kognitívan még nem áll készen a következő lépésre).
Segítem a természetes fejlődését, megfelelő környezetet segítek kialakítani, de nem nyúlok bele az ép idegrendszer útjába, ha nem szükséges. Ha pedig szükséges (ez tényleg nagyon egyéni), akkor azt igyekszem nagyon nagyon rövid idő alatt megoldani. Játékosan, aktív-passzív gyakorlatokat használok, énekelek, magyarázok a szülőnek (sokszor megmutatom a szülőn, hogy most mit fog érezni a baba), partnerként tekintek a babára és amennyire csak lehet, bevonom abba, ami éppen történik vele.