Együtt vagy külön játszás?

 

Gyakran felmerül a szülőkben az a kérdés, hogy játszanak- e gyermekükkel vagy nem.

Én (mint ahogy a legtöbb dologban) ebben sem szeretném egy családnak sem megmondani, hogy mi a hatékonyabb/ van- e egyáltalán jobb vagy rosszabb. Ebben is azt vallom, hogy keresd meg, ami NEKTEK a legjobb.

Néhány észrevételt emelnék ki és néhány alapelvet, ami megsegítheti ennek a kérdésnek a megválaszolását.

Észrevétel:

  • annyi és annyi mindent olvasni ma már az interneten, könyvekben, hogy a szülő szinte szorong, hogy mivel tesz jót. Vekerdy Úrat tudnám itt idézni: „Nincs rosszabb egy bizonytalan szülőnél. Még a biztos nem megfelelő is jobb a gyereknek, mint a bizonytalan.”
  • a Covid felerősítette ennek a kérdésnek a körét, mert a legtöbb gyermeknek az elmúlt 1,5 évben a saját anyukája és apukája lett az elsődleges játszó partnere (főleg a teljes lezárás ideje alatt)

 

Szülő:

  • a szülő szeret időt tölteni a gyermekével. A közösen eltöltött idő nagyon fontos! Sokan érzik úgy a közösségünkből is, hogy szeretne még több időt gyermekével tölteni
  • va olyan szülő, aki kifejezetten NEM szeret JÁTSZANI a gyermekével (és ezt őszintén be is vallja), de!! ez messze nem jelenti azt, hogy nem szeret időt tölteni a gyermekével. Ez azt jelenti, hogy egy pl. 35 éves anyuka nem szeret a 3 éves gyereke által meghatározott szabályok szerint pl. a kiskutyája lenni (ezt a játékot gyakran kérik a gyerekek) és ettől egyáltalán nem rossz szülő 😊 A közös időtöltésnek/ játéknak rengeteg formája van. Lehet más formát is választani 😊

 

Játék pedagógiai értelemben vett fogalma:

„A játék  az emberi tevékenység olyan sajátos formája, mely végigkíséri az ember egész életét és az emberiség életét. A játék önként, szabadon választott tevékenység, amelyben nincs kényszer. A játék varázsa minden korosztályt magával ragad, a játék lényege az embernek az a képessége, hogy tükrözze a valóságot, és át is alakítsa azt. A gyermeki játék által a gyermek hatni tud környezetére, az őt körülvevő világra, és közben játékával változást idéz elő a valóságban. A gyermek a valóságot nem úgy tükrözi vissza, ahogy azt mi felnőttek a valóságban tettük. A gyermek életkorának megfelelő játékot játszik. Úgy játszik, ahogy életkora és fejlettsége meghatározza, úgy fejlődik, ahogy a játéka segíti ebben.”

Amikor a szülő úgy dönt, hogy játszik játszik a gyerekével (és most kifejezetten a 2-3 év alatti gyerekekre gondolok), akkor nagyon fontos, hogy a fenti mondat az eszünkbe jusson: „A játék önként, szabadon választott tevékenység, amelyben nincs kényszer.” A közös játék játéknak nem célja, hogy a gyerek „okosabb” legyen, előbb „megcsináljon” valamit (pl. formabedobót), mint ahogy azt saját indítatásból tenné, semmiképp nem célja, hogy bárki FUSZTRÁLT legyen a közös játék játék miatt.

A szülőnek sokszor „unalmas” és”monoton” az, ahogy pl. egy 9 hónapos játszik. Felépít, leborít, felépít, leborít,felépít, leborít….és ezt csinálja hosszú hosszú perceken keresztül. Persze, hogy ez „unalmas” egy felnőttnek. Hiszen a felnőtt, már várat épít, tovább gondol stb…de a gyermek még nem tart itt. Ha úgy döntünk, hogy játszunk játszunk a gyermekkel, akkor fogadjuk el a fent kiemelt szabályt, illetve a gyermek kognitív képességét (egy 9 hónapos az 9 hónapos szinten játszik, ami teljesen rendben van). Ez az az időszak a gyermek fejlődésében, amikor un. gyakorló játékot játszik. “A korai évek explorációs (felfedezés) játékai közé tartoznak a gyakorló, funkciós, érzékszervi-mozgásos, kísérletező játékok, melyek során a gyermek a maga örömére ismerkedik önmagával és közvetlen környezetével. “ Ez nagyjából 2 éves korig tart.

 

Miért duplikálom a szót, hogy játék?

Azért, mert akkor tényleg arra a helyzetre gondolok, amikor a gyermek játszik. Kívülről nézve „nem csinál semmit”, vagy „százszor végig csinálja ugyanazt”, de sok szülő sokféleképpen írja le, hogyan játszik játszik a gyermeke. Sokszor „pakolgatásnak” írják le a szülők, de tűnhet úgy, hogy „néz valamit, de nem csinál semmit”. Hát ezek azok a percek, amikért örömtáncot lehet járni 😊 Ezek az önálló felfedezés pillanatai. Az a pillanat, amikor a gyerek gondolkodása, figyelme, kreativitása, személyisége nagyon szépen fejlődik (bár ezt a szót sem szeretem annyira, de nincs rá megfelelőbb). A legtöbb pedagógiai elmélet támogatja, hogy hagyjuk a gyermeket „semmittenni”, önállóan felfedezni, nézelődni. Mi sem úgy próbálunk ki valami újat, hogy miden erőnket bevetjük és egyből „tökéletesre” fejlesztjük. Hát a gyerek sem.

Ha úgy döntünk, hogy szeretnénk a gyermekkel játszani játszani, akkor érdemes néhány alapszabályt betartani:

  • élvezzük 😊
  • a gyerek szintjéhez igazodjunk
  • ne okosítsunk
  • ne sürgessünk
  • hagyatkozzunk a gyermek kezdeményezésére
  • ne csússzunk ki a szülő szerepéből (néha hallom, hogy a gyerek a „kisbartátom”. Nem, a gyerek a gyerekem és én az anyja vagy az apja vagyok, aki játszik vele)
  • ne javítgassuk pl ha nem sikerül neki a formabedobó (még jó, hogy egy felnőtt jobban tudja)
  • legyen meg az ideje és a helye (akár a napirendben)
  • ne hagyjuk ott a gyereket, amikor mi megunjuk. Legyen egy átvezetése pl.: egy étkezésbe. Legyen egy „kézzelfoghatóbb” lezárása (pl.: elpakolás)
  • ha elkezdünk játszani a gyerekkel, akkor ő azt kérni fogja 1-2-3 évesen is. Hát ez teljesen érthető. Nem fogja megérteni, hogy „te már elég nagy vagy, játsszál egyedül”. (amúgy sem annyira kedves ez a mondat).-> szóval, ha kialakítunk egy igényt a gyerekben, az nem fog elmúlni, mert mi felnőttek „már nem úgy gondoljuk”.

És rengeteg jó tanácsot lehetne még leírni, de talán ezek a legfontosabbak.

Most végig olvassa a szülő a fenti sorokat és úgy van vele, hogy „köszi, én ezt egész biztos nem csinálom”. Akkor azt mondom, hogy teljesen rendben van. Tök jó, hogy ezt kimondtad. Mit tehet?

Közös tevékenység- játék szókapcsolatot vezetném be. A közös tevékenység is olyan helyzet a gyermeknek, amivel kapcsolódik a felnőtthöz, amiből rengeteget profitál, amit nagy valószínűséggel a szülő maga is szeret és a gyerek közös játéknak él meg.

Mik ezek?

  • közös mesekönyv nézegetés
  • közös főzés, sütés
  • közös barkácsolás
  • közös séta
  • közös éneklés, mondókázás
  • közös gyűjtögetés (pl.: levél vagy makk)
  • közös új/ ismerős élmény (pl.: strand, tengerpart, játszó, hinta)
  • közös „takarítás” (hát nem biztos, hogy úgy fog kinézni minden, ahogy szeretnénk, de legalább közös)
  • első szabályjátékok (bújócska, fogócska, labdázás, elrejt- megkeres)
  • közös bunkerépítés, kuckózás
  • hancúrozás
  • közös turkálás textúrákban

 

Hogyan kezdeményezzünk a gyereknél?

’közös időtöltés, ami a gyerekről szól’: ha olyan a helyzet, akkor üljünk le a gyermekhez pl a játszó szőnyegére és várjuk meg, amíg ő kezdeményez. Ha szeretne játszik velünk. Ha szeretne, akkor mesekönyvet nézeget velünk.  Ha szeretne akkor pedig egyedül játszik és örül annak, hogy valaki ott van vele. Ha szeretne, akkor a fent említett tevékenységekből választ. Ezt a tevékenységet érdemes betenni a napirendbe. Ez az az időtöltés, ami nagyon fontos a gyereknek! ÉS természetesen a szülőnek is. Családja válogatja, de napi 1-2-3x adjunk a gyermek számára lehetőséget, hogy ily formán „játszon” velünk. Jó, ha ez a gyermek számára kiszámíthatóan történik a napirendben. Szeretik a gyerekek, ha ez a folyamat is tovább megy egy másik tevékenységbe (pl.: közös vacsora, fürdés).

’Felnőttes játékok’: ha olyan a tevékenység, akkor hívjuk oda. Meglátjuk, hogy jön vagy nem jön. Ha odajött és bevondóik, gondoljunk rá, hogy nekünk feladat. A gyereknek játék, ezért akkor megy el, amikor szeretne (nem kell végig ott maradnia pl. egy mosógép kipakolásánál). Ez az a tevékenységi kör, amit egy héten több nap is meg lehet kínálni a gyereknek. Nem kell mindennap mindet kipróbálni. Legyen erre időnk, erőnk, türelmünk. Heti néhány alkalom. Engedjük megismerni azt, amit a felnőtt csinál és amivel csinálja. Az minden esetben nagyon érdekes.

Én arra bíztatok minden szülőt, hogy keresse meg a gyermekével a közös „játékot”, ami lehet játék játék, lehet közös tevékenység játék. Nem baj, ha egy fajtáját nem szeretjük felnőttként a közös időtöltésnek (nem lesz minden anyuka „kiskutya” egy szerepjáték kedvéért). Ettől senki nem rossz szülő 😊 Keressétek meg azt, amivel tudtok kapcsolódni a gyermeketekhez és amit mindketten szívesen csináltok együtt. Szóval nem csak „játék játék” van, hanem rengeteg dolog, ami lehet „közös tevékenység- játék”.

Ha úgy is döntesz, hogy játszol játszol a gyermekeddel, az önálló felfedezés lehetőségét akkor is kínáld meg a gyermekednek (az önálló felfedezést szinte minden pedagógiai módszer támogatja). Ezt nem lehet és nem is kell semmivel pótolni. Illetve az se kérdőjeleződjön meg benned, hogy szükséges- e a gyermekkel időt tölteni: határozottan igen (én nem ismerek olyan pedagógiai módszert, ami ennek az ellenkezőjét állítaná).

Te játszol-játszol a gyermekeddel vagy közös tevékenykedsz- játszol a gyermekeddel vagy mindkettő?