A hiperaktivitást legjobb tudomásom szerint az iskola körül diagnosztizálják. Tünetegyüttesek összeállása (https://www.adhdkozpont.hu/az-adhd-rol/), hosszas vizsgálat (orvosi és pedagógiai) és hosszas beszámolók összessége (szülők, pedagógusok, pszichiáterek, pszichlógusok), ami végül adhat egy diagnózist. Erről itt olvashattok többet: https://bhc.hu/betegsegek/hiperaktivitas/
Nemrég részt vettem egy online továbbképzésen (BHRG- Szabadegyetem- Szemelvények a neurológiai köréből gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára), ahol az egyik előadás éppen a hiperaktív gyerekekről szólt. A pszichiáter előadásában kiemelt egy kutatást, miszerint mára már bizonyított tény, hogy a hiperaktív figyelemhiányos (ADHD) gyerekek agya valóban másképp fejlődik. Jelenleg nem tudják, hogy mi az oka az ADHD kialakulásának. Ami biztos, hogy kezelhető és fejleszthető. Az ADHD-val élő gyerekek és felnőttek is ugyanolyan értékesek, mint bárki más J Tehát nem nevelési „hiba” nem táplálkozásbeli „hiba” és egyáltalában véve nem hiba, hanem egy fejleszthető és kezelhető állapot. Én ismerek ADHD-s felnőtteket és nagyon nagyon szuper emberek :)
Aztán van a másik „oldal”. Van a nevelésből, környezetből fakadó „túlingerlés”, amit a köznyelv szintén „hiperaktivitásnak” nevez. Ez elkerülhető és nem feltétlen köthető a genetikához.
A tünetek lehetnek nagyon „hasonlóak”, de a háttérben valami egészen más húzódik meg (genetika kontra nevelés).
Egész nap pörög; nem alszik, nem figyel semmire, nem játszik, nagyon gyors a mozgásfejlődése, nem lehet leültetni enni stb…. A megfelelő neveléssel rengeteget lehet tenni, hogy a babánk ne legyen „ingerkereső”. Első körben nézzük meg a szüleit. Szóval, ha az apa és az anya is „pörög” egész nap, a terhesség is nagy „pörgés” volt, akkor ne legyünk annyira meglepődve azon, hogy az alma nem esett messze a fájától :D (nem arról van szó, hogy ADHD-sok a szülők, hanem azt jelenti, hogy egy pörgősebb életet élnek és nem tudnak a babájukkal sem „lelassítani”).
Aztán vannak a „felpörgetett” babák. Sok képernyő, sok okoseszköz, sok cukor bevitel, túl sok inger és ide beletartozik a felesleges túlfejlesztés is, akkor a baba idegrendszere egyszerűen megszokta az ingeráradatot és „kéri”. Ha nem kapja meg, akkor megkeresi.
Mit lehet tenni ebben az esetben, hogy elkerüljük a túlingrlést?
–          napirend, étkezés és levegőzés- (olvasgassátok @rozsegoss posztjait a napirenddel kapcsolatban  J )
–          megfelelő környezet-> kevés játék, életkornak megfelelő ingeráradat. Én nem azt mondom, hogy éljen a gyerek egy hangtalan lakásban, de picit gondoljunk bele abba, hogy mit élhet meg egy gyermek adott életkorban, adott élethelyzetben. Ezt úgy szoktam elmagyarázni a szülőknek, hogy a túl sok inger valami olyan a gyereknek, mintha mi mindig a vidámparkban lennénk. Nyilván egy hét után már nekünk is kevés lenne „csak a vidámpark”, mert megszokja az idegrendszerünk és „mindig többet akar”, de minimum ugyanazt. Márpedig sem az oviban, sem az iskolában nem fog senki „extra” ingert adni, azért, hogy a gyerek figyeljen az óvó nénire vagy a tanár nénire (az iskola rendszerbe nem mennék bele, mindenki tudja, hogy mi van és nagyjából mi vár a gyerekre oviban, iskolában).
–          étkezés: erről nem én fogok nektek írni, de mindannyian tudjuk, hogy nagyon fontos J @Gabiszőlőszem szuper tippeket ad, nézegessétek az Instáját
–          kevés tv, kevés okoseszköz, de lehetőleg semmi. A TV és az okoseszközök között az a különbség, hogy az okoseszköz interaktív, válaszol, visszajelez-> sokkal gyorsabban, sokkal mélyebb függőséget okozhat és (!) az agy bizonyos részei „kielégülnek”, mert úgy éli meg, mintha megcsinált volna a gyerek valamit, de a megfelelő agyterületek NEM aktivizálódnak. Érthetőre lefordítva: a gyerek húzogatja a katicákat a virágra. A tévhittel ellentétben ez nem ugyanaz, mintha mintha gyurmázna, virágot szedne, homokozna!! Nem ugyanazok az agyterületek aktivizálódnak! Az is fontos infó, hogy pár perc okoseszköz mennyire felpörgeti a gyerek idegrendszerért és hisztisebb lehet, romolhat az alvása.
–          mozgás: megfelelő mennyiségű és minőségű mozgás (nem kell a gyereket túlpörgetni,  de elég lehetőséget kell megkínálni a szabad mozgásra).
–          a tévhittel ellentétben a gyereket nem szükséges „szórakoztatni”. A pici baba igényli, hogy beszéljünk hozzá, ott legyünk, megmutassuk neki a világot az ő szintjén, de a folyamatos „fejlesztést” és „vele történő foglalkozást” alapjában véve nem igényli. Mi is nagyon elfáradnánk, ha valaki folyamatosan mutatni akarna nekünk valami újat
–          ismétlés: a babák (és a gyerekek is) szeretik az állandóságot.
Hogyan fejlődik a figyelem?
Ugyanúgy, mint bármi más. A fokozatok egymásra épülnek. Van egy folyamatos mennyiségi (egyre többet tud pl. megülni az ebédnél a gyermek, egyre többet időt játszik, elmélyül a tevékenységeiben) és egy minőségi változás (már nem csak pakolgatja a kockákat, hanem bedobja a formabedobóba. Vagy egy játékot több oldaláról kezd el felfedezni).
A mai „felpörgetett” világban nagyon sok minden befolyásolhatja a babánk figyelmi fejlődését. Figyeljünk rá és megfelelő ingerekkel segítsük ennek a folyamatnak a természetes fejlődését J
Amire szeretnék rámutatni: az ADHD egy genetikai alapú eltérés. A „túlingerlést” pedig sok esetben mi felnőttek csináljuk a gyerekekkel. Az egyiket lehet és szükség esetén kell fejleszteni (ADHD), a másik pedig egy megfelelő neveléssel könnyen elkerülhető. #pacsirtatorna #konduktorafejlodesert #koraifejlesztes #kondutorvagyok