Ahogyan a december a családok életében, úgy a kereskedelmi, utcai környezetben is évről-évre változásokat hoz. A hangszórókból áradó karácsonyi dallamok, a villogó fények, a nagy, csillogó díszítések, és a hömpölygő, gyakran dühös emberáradat a legkisebbek idegrendszerét is megviseli. Sok szülő a legnagyobb jószándékkal indul el csemetéjével a kivilágított utcákra megcsodálni a mikulás manóit, vagy az adventi forgatagot, de a gyermekek temperamentumuktól függően fognak reagálni a felfokozott ingeráradatra. Mint mindig, most is érdemes szem előtt tartanunk a fokozatosság elvét: először csak néhány percig szemléljük együtt a hatalmas, csillogó karácsonyfát az utcán, és hallgassuk a zenét, aztán legközelebb talán már tehetünk néhány kört az adventi vásárban is. A gyermekek habitusuktól függően érzékenyen reagálhatnak a tömegre, a vásári környezetre, ezért előfordulhat, hogy keserves sírásbantörnek ki. Ilyenkor a legkézenfekvőbb türelmesen lehajolni hozzájuk, és finoman kiemelni őket a környezetből, és vagy egy csendesebb helyre, vagy hazamenni. Ha szoktuk hordozni a babát, jó megoldás lehet anyának vagy apának folyamatosan testközelben tartani a kicsit, így ellenállóbb lesz az ingerekkel szemben. Érthető, ha a szülők is kikapcsolódásra, és önfeledt ünnepi hangulatra vágynak, de kisgyermekkel ez nem mindig valósítható meg. Ezért érdemes felügyeletet biztosítanunk a gyermeknek, amíg a felnőttek is szánnak időt magukra, majd ha tudunk a gyermek igényeire koncentrálva sétálni, vagy adventi vásárba menni, akkor vigyük őt is. Ha plázába, vagy nagyobb bevásárlásra kényszerülünk magunkkal vinni a babát, akkor aranyszabály- minden más programra nézve is,- hogy legyen nálunk innivaló, nasi, egy kedvenc játék, és tiszta legyen a pelenka. És természetesen: igyekezzünk reaktívak lenni minden helyzetben, beszéljünk a babákhoz, és a nagyobbakhoz is, magyarázzuk el, hogy milyen ünnepet várunk, miért jöttünk ide, meddig leszünk itt, és kommunikáljuk az érzéseinket, és a gyermekét is.