Egy átlagos feljődésmenetű gyermek egy éves korára már rövid szavakat mond (pl. baba), egyszerű utasításokat megért és végrehajt (add oda apának a poharat). Örömmel hallatja a hangját, sikongat, kurjongat. Két éves korára már szavakkal kifejezi az igényeit, rövid szavakat használ, két- három szavas mondatokat alkot (anya gyere!) és egyszerű utasításokat megért és végrehajt (pl. tedd a poharat az asztalra, és ülj le a székbe). Három éves korra sok igét ragozva használ (apa vezet, én iszom), és összetettebb mondatokban kommunikál, növekszik a szókincse, mindennek meg kérdezi a nevét, majd elismétli. Előfordulhatnak azonban kisebb eltérések, vagy megkésett beszédfejlődés. Mire figyeljünk? Minél többet legyen a gyermek személyes beszélő környezetben: mindent az ő szintjén kommunikáljunk felé, mondókázzunk, énekeljünk neki. Figyeljük meg: érti-e a helyzeteket, ki tudja-e fejezni az igényeit metakommunikációval, hangoztat-e, esetleg a szavak első felét kimondja, a kért játékokat kiválasztja, mindenkit ismer a környezetében, esetleg a saját „babanyelvén” nevet is ad a tárgyaknak, embereknek? Ebben az esetben lehetünk türelmesek, apró trükkökkel elősegíthetjük, hogy meginduljon az összefüggő beszéd: ne értsük meg elsőre, amit a saját nyelvén, vagy mutogatva mond, kicsit „dolgoztassuk” a gyermeket a közléssel. Hoztunk nektek néhány otthoni beszédsegítő játékot: végezhetünk tükör előtt játékos nyelvgyakorlatokat: a szánkat körbe kenjük lekvárral, és kinyújtott nyelvvel nyalogassuk le, majd egyenként a nyelvünkkel csipegessünk zizit a tányérról. A nyelvünkkel próbáljuk megérinteni az orrunkat, majd az állunkat. Fújó gyakorlatok: buborék fújás (akár a fürdőkádban); papír hajók fújása a vízen, vatta pamacsok fújása az asztalon szívószállal, vagy szívószállal szappanos vízbe fújva buborék képzése (ma már elég nehéz szívószálhoz jutni a boltban, de szuper bambuszból készült, mosható szívószálakat is lehet már kapni. hangoztassunk együtt hangutánzó szavakat, mondjuk az állatok hangját, és énekeltessük sokat a gyermeket.