A fejlődés és a fejlődési skálák nem egy kőbe vésett dolgok. Árnyalatok, átmenetek vannak és nagyon sok minden belefér az ép fejlődésmenetbe. Az idegrendszer (vagyis a gyerek) reagál a körülötte történő eseményekre- sírással, nemalvással, nemevéssel, szúrós tekintettel, vagy esetleg egyáltalán nem reagál (szokták mondani, ha nem sír a baba, az nem jó jel-> ezzel reagál a környezetére az első hónapokban). Ha nem is rögtön, de érezni fogjuk rövid időn belül a hatását, ha valami nem jó a fejlődő idegrendszernek. Bízzunk abban, hogy a babánk jelzi, ha valami nem jó neki, ha valamiből többet-kevesebbet szeretne (pl. betesszük egy pozícióba, amit még nem tud megtartani- ülés és dől jobbra balra, előre…). Szülőként nagyon fontos feladatunk, hogy figyeljük a babánkat, a reakcióit és a valós problémára reagáljunk. A babánkat próbáljuk meg az itt és mostban nevelni (nem szó szerint, de azért ne tornásztassuk agyon, mert majd „nagyon okos” lesz). Persze legyen a szemünk előtt, hogy egy egészséges, boldog, kiegyensúlyozott felnőttet szeretnénk belőle- amibe az ép fejlődésmenet is beletartozik, de ésszerű határokon belül (pl. egy 4 hós babától ne várjunk még gurulást, egy 12 hós babától ne várjuk, hogy ismeri a színeket). Bízzunk abban, hogy a baba kicsi korától kezdve KIFEJEZI, ha valami nem jó neki (én ugye most a túlfejlesztésre gondolok, de ez bármire igaz lehet). Szülőként pedig merjünk hallgatni arra a kis belső hangra, ami azt mondatja velünk, hogy valamivel kell foglalkozni, valamivel pedig nem, mert majd helyre áll magától. Próbáljuk meg a „nemjót” és az „első találkozást” valami újjal szülőként elkülöníteni (sok baba sír pl az első fürdetésnél, de aztán idővel az lesz a nap csúcspontja, mert imádni fogja a vizet- természetes, hogy az első alkalommal sírt, éppen adaptálódott az idegrendszere). Minden új dolgot szép fokozatosan, napirendbe illesztve vezessünk be a baba életébe. A fejlődés sokkal inkább egy folyamat. Egy csodaszép folyamat. Én tényleg minden szülőt arra bíztatok, hogy élje meg ezeket a pillanatokat olyan kérdések sorozata nélkül, hogy „ez most jó a babának”, „ezzel most fejlesztem”, „ez miatt okos/nem okos lesz a gyermekem És ha bizonytalanok vagyunk, nem tudunk túljutni egy problémán, a belső hang azt mondatja velünk, hogy kérjünk tanácsot, akkor tegyük azt. Szülőként ne az legyen az első, hogy „rosszat” tettem a babámnak, nem vagyok jó szülő….a gyerek nem egy „gép”, ami csak fejlődik vagy nem fejlődik. A gyerek reagál- nem 6 év múlva, hanem rövid időn belül. Gondoljunk arra, hogyha életkorának megfelelően neveljük, igyekszünk az arany középutat megkeresni (ami a babának, családnak jó) és a helyzetet mindenki élvezi, akkor azért annyira nem járhatunk tévúton J (A bejegyzés ép babák szüleit szólítja meg) #konduktor #pacsirtatorna