Egyedi mozgásfejlődési út

 

Legkésőbb a gyermek a 18. hónapig végéig eljut oda, hogy önállóan lépeget.

Van egy tankönyv szerinti mozgásfejlődés, amit szerintem már mindenki jól ismer, ezért csak néhány mondatban írom le: hason fekve fejemelés- gurulás- kúszás- mászás és kiülés- felállás- oldalra lépegetés- önálló állás – végül elindulás.

Nah de mi van akkor, ha gyermekünk mozgásfejlődése egyedi utat tesz meg? (ami nem egyenlő az ELTÉRŐVEL)

Minden kisgyermek végig megy ezen a mozgásfejlődési folyamaton, de az utat minden gyermek egyedileg járja be. Ez egy tévhit, hogy Q”csak egy út járható, különben ez meg az lesz a gyerekkel”. Azt hiszem, hogy kevesebb az a kisgyerek, aki mindent a tankönyv szerinti módon csinál- időben, módban, kivitelezésben. Erről nincs statisztika (de ha valakinek van, kérem ossza meg velem), ez a saját tapasztatom.

A fejlődésben LEHETNEK és vannak is egyedi utak- egyedi megoldások, ami egyáltalán nem rossz. A gyermek próbálkozik és vannak megoldásai.

Milyen egyedi utakat azonosíthatunk be?

  • Eltérő időben és ideig próbálgatják a mozgásformákat
  • Eltérő sorrendben hajtják végre a mozgásformákat
  • Eltérő lehet maga a mozgásminta is

Mire érdemes figyelni?

  • Nem megfelelő mintákat ne hagyjuk rögzülni, de! hagyjuk meg a gyermeknek a saját próbálkozási időt és bízzunk az idegrendszerben, a megfelelő környezetben és szabad mozgás adta lehetőségekben. Írok egy példát: mi szakemberek szeretjük, ha a gyermek a mászást követően áll fel. Vannak olyan kisgyerekek, akik előbb állnak fel, aztán mennek vissza a talajra és kezdenek el kúszni-mászni. Természetesen nem támogatott út, hogy kimaradjon a kúszás- mászás. Szóval lázasan dolgozunk azon (szülők- szakemberek), hogy a gyermeknél beinduljanak ez a mozgásformák lehetőleg még az elindulás előtt. Sok esetben elég a gyermeket olyan környezetbe helyezni, ahol nem tud felállni (pl. egy tágas kert, park, szoba) és elkezd kúszni- mászni. Nem „erőltetem” vissza a talajra, örülök annak, hogy felállt (ha már felállt, akkor ez van), de tudatosan „terelem” vissza a talajra a kúszáshoz és mászáshoz.
  • Nem megfelelő mintára néhány példa: fenéken csúszás mászás helyett, kúszás-változatok, nem megfelelő sorrendben haladás, térden járás a mászás és a járás „között”,W ülés (erről lesz egy külön poszt), lábujjhegyezés, lúdtalp, x-láb….Ha ezek átmenetileg vannak meg és látom a tendenciát, hogy ezek szépen át fognak alakulni, akkor ezektől nem kell kétségbe esni. Előfordul.

És még rengeteg ilyen van.

A gyermek próbálkozik. Amikor végre kúszik (akár két kézzel húzza magát, akár hátrafelé tolja magát), akkor annak vele együtt örüljünk!! Ne essünk kétségbe, hogy jajj hát ezt nem is így kell csinálnia. Örüljünk neki, bíztassuk, motiváljuk.

És persze figyeljük meg, hogyan változik egy mozgásminta. Milyen irányba halad tovább-> rögzül (csak azt gyakorolja) vagy azért szépen halad például a megkívánt mozgásminta irányába.

Független skálák használatára szükségünk van (nekünk szakembereknek is és a szülőnek is), de mindig hangsúlyozom az szubjektív elbírálást (ezért fontos egy tapasztalt korai fejlesztőhöz menni). Nagyon fontos, hogy a skálák mellett lássuk a kisgyermek fejlődését vagy ép megrekedését.

Ha valóban segíteni kell a gyermeknek, akkor részesítsük előnyben a tanácsadás, prevenció, korrekció eszköztárát. Persze ha szükséges, akkor fejlesztés/ terápia.

Nagyon nagyon egyedi, hogy a gyermeknek mikor kell segíteni és azt milyen eszközzel, módszerrel tesszük.

Ami fontos: a szülő dönt. Ha nem kap egyéb orvosi utasítást, akkor a szülő dönti el, hogy mikor nézze meg egy korai fejlesztő szakember az adott nem megfelelő mozgásmintát és a szülő dönti el, hogy segítségnyújtás esetén melyik terápiát/ terapeutát választja.

Védő nénivel, házi orvossal érdemes egyeztetni, mielőtt tovább mentek egy korai fejlesztőhöz 😊

Remélem, hogy ez a cikk segítségedre lesz abban, hogy a fenti kérdéseket magabiztosan el tudd dönteni 😊

Szeretettel várom a kérdéseket.