Ebben a posztban az okoseszköz alatt minden olyan eszközt értek, ami „válaszol”- notebook, okestelefon, tabelet- ha a gyermek ezzel időt tölt. Persze több  okoseszköz létezik már, ami a felnőtt életet segíti, de talán egyet értünk azzal, hogy a gyerek számára a felsorolt tárgyak a legérdekesebbek és a legvonzóbbak.

2-3 éves kor között gyakran felmerül a kérdés, hogy mennyi időt töltsenek a gyerekek ezekkel az eszközökkel és milyen programokat ajánlok kifejezetten „okosítás” céljából- tehát különféle játékos applikációk használatára kérdez rá a szülő.

Nos, a válaszon nagyon gyakran meg szoktak lepődni a szülők, ugyanis ebben az életkorban nem ajánlok okoseszköz használatot- főleg nem „okosítás” céljából.

Nézzük, hogy mi a különbség, egy videó megtekintése között és egy játék (applikáció) használata között, illetve milyen hatása lehet a gyerekre az okoseszköz és a tárgyi játék:

  • az okoseszköz VÁLASZOL, VISSZAJELZÉST AD A GYEREKNEK, tehát kommunikál vele- ellentétben egy videóval- ez okozza egyébként a nagyon gyors függőséget a gyermeknél
  • az okoseszközzel töltött játékban a gyermek „aktívan” részt vesz- kívülről legalábbis így tűnik, de valójában az agyának teljesen más területei aktivizálódnak, mintha ugyanazt a játékot játszaná valódi játékkal. Gondoljunk csak egy formabedobóra. Nem mindegy, hogy a gyermek megfogja a formát több ujjával, odaviszi a formabedobóhoz, beleforgatja és bedobja (tárgyi játék), mint amikor a mutató ujjával a megfelelő helyre húzza a formát (okoseszköz).
  • az okoseszköz nem ad valódi tapasztalást. A gyermekeknél ebben az életkorban nem csak a „helyes megoldás” a lényeg, hanem az, hogy egy- egy akcióból (formabedobó) mennyi információt nyer az agy (forma, állag, méret,) és azt hogyan teszi (fejlődik a szem-kéz koordináció, az ujjak ügyesedése, a csukló mozgás).
  • nem tesz jót a szemnek és ezzel együtt a látási figyelemnek a vibráló okoseszköz. Ugyanis a gyerekek agya az „egyszerű” játékokhoz vannak szokva, ami nem ugrál, nem dobál csillagot és nem szórja a hangot, ha a gyerek jól oldotta meg a formabedobót. Egész egyszerűen bedobta a formát és kész.
  • a tévhittel ellentétben az okoseszköz nem okosítja a gyereket- a fent leírtak miatt. Hiányzik az agynak a valós játék, a valós tapasztalás és a valós próbálkozás- amiben benne van az is, hogy helytelenül próbálkozik a gyermek, de javítja magát és rájön, hogyan lesz helyes a megoldás.

A gyermeki agy első 3 (de különösen az első 2) évében feltételen fontos a valódi tapasztalás. Ez az egyik útja a tanulásnak, a világ megismerésének.

A legtöbb tudományos közösség egyébként egyet ért azzal, hogy 2 éves kor alatt a gyerek ne használjon okoseszközt és ha használja, akkor ne a „hagyományos” okosfunkcióját használja; nézzen rajta képeket, érdekes videókat vagy videóchateljen- ezt is a szülei jelenlétében tegye és soha ne egyedül.

Ne fosszuk meg őket ettől a valódi élménytől! Hagyjuk, hogy minél többet tapasztaljanak.