Az előző blogbejegyzésben (Lóczy) megosztott táblázat arra tért ki, hogy mit mikor csinál a baba önállóan. Ha megnézitek a táblázatot még 1x, akkor láthatjuk, hogy a két hónapos baba önállóan semmilyen nagymozgást nem kivitelez. Szóval nem kell megijedni, ha még nem forog, vagy nem gurul önállóan az oldalára. Teljesen normális  (lehet, hogy vannak skálák, amik „már” kérik, de azért ez még barátok közt is korai lenne).
Szóval a hasra fektetést akkor csinálja a baba, ha mi felnőttek hasra tesszük. A mozgásfejlődés „első” állomása a „hason levés”. Szakmán belül is rengeteg az ellentét (szóval ne lepődjön meg senki, ha az A módszer azt mondja, hogy ohh ezt már rég tudnia kéne, a B módszer, meg legyint, hogy hagyjuk már 2 hónapos; van még ideje megtanulni. Orvosok ugyanígy. Nincs könnyű helyzetben a szülő.)
Amit ezzel kapcsolatban tanácsolni tudok:
–          a 2. hónaptól kezdjük el a babával megismertetni a hason levést
–          ne hadjuk egyedül ebben a pózban
–          énekeljünk neki szemből, beszéljünk hozzá, támogassuk
–          motiváljuk játékkal, vagy a hangunkkal, szemkontaktussal
–          tartsuk be a fokozatosság elvét (ne várjuk el tőle, hogy egyből „szeresse” és „megcsinálja”)
–          keményebb talajon gyakoroljuk (pl. tatami, jógamatrac)
–          pár perccel indítsunk, fokozatossan legyen több perc
–          vegyük figyelembe a baba egyéni adottságát (!!!) egy 5 kilóval született baba nem ugyanazt fogja produkálni, mint egy 3 kilóval született baba
–          próbáljuk ki szülőként, hogy mit várunk el (!). Én szoktam tanácsolni a szülőnek, hogy feküdjön a hasára és tartsa a fejét. Nem könnyű 😊 hát még egy frissen világra jött csecsemőnek mennyire nem könnyű. Egyébként ezt azért is szoktam tanácsolni, mert a szülő így „látja”, amit a csecsemő láthat (ha nincs előtte semmi, nem lesz annyira motivált emelgeti a buksiját) és „érzi”, amit a csecsemő érez (az ágyba belesüpped , a talajon könnyebb emelnie a fejét)
–          illesszük be a napirendbe. Képzeljük el, ha mi is mindennap máskor járnánk edzeni
–          vannak rossz napok, ilyenkor ne a hason fekvés legyen a lényeg

evés, alvás, levegőzés az első és ez után lehet próbálgatni a hason fekvést
Mikor?
–          minden baba más, minden családnak más a „tempója”. Van, aki reggel aktív, van, aki délután. Van, ahol a tesó olyan jól elszórakoztatja a kicsit, hogy össze-vissza van (igazából nincs össze-vissza, mert a nagy egész pontosan „ad” egy napirendet, csak ezt lehet, hogy már észre sem vesszük, de a baba már tudja néhány hetesen, hogy mikor „nagyobb a zaj” otthon)
Mennyit?
–          változó. Van baba, aki egyből kedveli a hason fekvést, van baba, aki nem szereti. Ha nem szereti a baba, akkor a motiváció és a fokozatosság elve mindenképp legyen a szülők szeme előtt! Nem baj, ha a szomszéd babája már 5×25 percet is elvan egyedül hason. Az egyik kollégám mondta, hogy eddig egy gyerek sem maradt a hátán :D és tényleg nem.
Mit kerüljünk?
–          azt a szülői érzést, hogy ha ezt most nem csinálja a gyerek, akkor nem lesz okos (??!!)
–          azt a szülői érzést, hogy nem vagyok jó szülő, mert ezt sem tudjuk megcsinálni
–          azt a szülői érzést, hogy ez most egy feladat
–          azt a szülői érzést, hogy nyűg az egész
–          minden negatív érzést és félelmet. A baba minden szülői rezdülést érez, amint görcsöl a szülő a hason fekvésen, abban a pillanatban megérzi a baba.

Előfordulhat, hogy sírni fog az első próbálkozások alkalmával. Keressük a legoptimálisabb körülményt: nem fáradt, nem éhes, nem fáj a hasa- hasfájós babáknál valós fizikai fájdalommal járhat, mert nyomja a hasát- nincs tele a pocakja és egyébként jó kedvű-> szerintem annyira nem is nehéz megtalálni az ideális pillanatot😊 viccet félre téve. Konduktorként értem, hogy annyi a dolog és még ez is……

Valóban fontos a hason fekvés?
–          Igen. Ezen a mozgásformán alapszik a legtöbb elemi mozgás. Az, hogy miért fontos, hogyan „kell” emelnie a fejét, már nem írom le. A csapból is ez folyik (mikor- hány fok stb…). Megint csak betenném a tegnapi linket hivatkozásnak: https://regi.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tamop425/2011_0001_524_Gyermekgyogyaszati_kezikonyv_1/ch02s03.html  Ez, mint az elején már említettem, nem önálló mozgás.

Felmerül kérdésként, hogy fáj a hason fekvés?
–          Alapjában véve nem. Egy új helyzet, amit a baba nem feltétlen él meg  komfortosnak. Sírással jelzi ezt nekünk. Ahogy írtam, hasfájós/regulációs zavarban szenvedő  babáknál más lehet a helyzet! (erre szakirodalmat nem találtam, de a tapasztalat ez mutatja).
–          Sőt, az idegrendszer erre előre van „programozva”. Tudja, hogy ezt „kell” csinálnia; mármint a hason fekvést és fejemelést.
Szabad szülőként segíteni?
-IGEN!!! Tartsuk meg a homlokát, segítsük a karját megtartani.
Mi van, ha tényleg nagyon keservesen sír?
–          ha kizártunk mindent (hasfájás, betegség stb….) csak utána: tanácsadás –prevenció!!
Nagyon aranyos gyakorlatokkal lehet a babával megszerettetni a hason fekvést (anya mellkasán pihi, 1-2 nagylabdás gyakorlat, karban fogni, úgy hogy a baba a hasán van….). Én első körben itt sem vagyok egy intenzívebb fejlesztés/gyógyítás/stb mellett (kivéve persze, ha indokolt). Erre mondta egy másik kollégám, hogy jó, hogy nem a hasban kezdjük el a babát kezelni :D
Természetesen elfogadom, ha a szülő úgy érzi, hogy az ő babáján csak egy intenzívebb fejlesztés segíthet. Azt érdemes végig gondolni, hogy vajon mi lehet hatékonyabb a babának? Ha heti 1-2x „jól” megtornáztatják 40-50 percben vagy az, ha a szülő otthon, ideális körülmények között a hasára teszi pár percre minden nap a babát, számára is kedves gyakorlatokkal.

Ebben a kérdésben is próbáljunk meg úgy dönteni, hogy a „babát” nem hagyjuk ki az egészből. Ez egy annyira rövid és kedves időszak. Szülőként merjük élvezni azt az időszakot is (minden nehézség mellett). Fontos a hason fekvés, de nem biztos, hogy az a legelső (Maslow-i piramist nézzük meg megint).
Utolsó gondolat: altatás. Jelenleg az orvosi közösség azt tanácsolja, hogy ne altassuk a babát a hasán, de ha mégis hason altatjuk érdemes tudni: aktív izomtónus szempontjából az nem számít. Ekkor ugyanis kikapcsol az aktív izomtónus és nem fogja emelgetni a baba a fejét.